A vályogvető

A vályog pelyvás sárból vetővel készített agyagtégla. A vályogvetés az alkalmas földben, agyagban gazdag alföldi részeken, vagy hegyvidékeken volt elterjedt. A vályogkészítés legjobb alapanyaga a szikes agyag. A települések szélein sorakozó vályogvetőkben, vagy vályoggödrökben az őszi/tavaszi esőzésekkor felfogják a sárkészítéshez szükséges mennyiségű vizet. Nem hátrány, ha a feljövő talajvíz is segít.

A vályogvető kinézi tehát a jó helyet, és kiássa a vizesgödröt. A tapasztaltak már elhagyott vályogvetőgödröt keresnek, és fognak fel, hogy az ott álló vizet használhassák.

Az ásóval kiásott agyagot összevágják, majd vízzel jól lelocsolják. Alkalmasint gátakkal, alacsony földhányásokkal vezetett vízzel az összevágott földet elárasztják. Az így nyert sarat behintik pelyvával, törekkel, vagy tört szalmával, majd bekapálják. A bekapált sarat rövid ideig állni hagyják. Eztán taposással jól összedolgozzák.

Az öreg sarat az előre megvizezett, pelyvával behintett vályogvetőbe gyömöszölik. A tetejét megvizezett kézzel lesimítják. Azután a vetőt a vetőhelyre húzzák – vagy viszik. Ott felemelve megfordítják, és egy gyors, erőteljes mozdulattal a sorba vágják. A sár kijön a vetőből.

A vályogot rendszerint ketten vetik. Az egyik vető a sarat készíti elő és gyömöszöli tele a vetőt, a másik pedig kihúzza, vagy kiviszi a gödörből, és kiveti a vályogot.

A szorosan egymás mellé vetett vályogot előbb a földön hagyják szikkadni, majd, amikor már tartásuk van, felállítják, vagy az oldalukra borigatják, és így hagyják újabb egy hétig száradni. A kiszikkadt vályogot a vályogvetőgödör szomszédságában gúlázzák. A dupla sorral, hézagosan, háromszögekbe rakott vályog egy-két hétig tovább szárad, majd egy szekérrel könnyen megközelíthető helyen kazlazzák, vagyis több sorban egymás mellé és egymásra rakják. A vályogkazal tetejét nyeregtetőszerűen szorosan egymáshoz illesztett vályogokkal fedélre rakják – fedelezik. Így áll aztán kazlakban mindaddig, amíg az építkezés helyére el nem szállítják.

Sok szegény fiatal házas maga veti ki a házához szükséges vályogot. Sok szegény ember pedig foglalkozásszerűen vet vályogot eladásra, de bérbe is. A vályogot ezrivel vetik, számolják és értékesítik. Néhol ismert volt a vályog-kupec is, aki összevásárolta a vályogot, és haszonnal továbbadta, vagy bérbe vettetett nagy mennyiségű vályogot és aztán eladta.

Legtöbbször nem azonnal, hanem a következő tavasszal használják föl. Ilyenkor a portán ereszbe rakják – tömötten, nyeregtetősen egymás mellé és egymás fölé helyezik, kukoricaszárral lefedik. A vályog így behordva, tető alatt, ereszbe rakva is szárad, és alkalmassá válik a felhasználásra.